Az 1600-as évek közepétől kezdve már olyannyira elterjedt volt a kalózkodás – elsősorban a karibi térségben - hogy az angol király megelégelve a számtalan fosztogatást és rablást – felszerelt egy hajóhadat és a kalózok nyomába küldte. A túlerőben lévő angol hajók elől a kalózok általában lakatlan szigetekre menekültek,ahol elrejthették zsákmányukat. Féltve őrzött kincseik jelentős részét olyan kisebb,lakatlan szigeteken ásták el,illetve rejtették el,ahová később – megszabadulva üldözőiktől – biztonsággal visszatérhettek. A kalózok ideiglenesen meghúzdták magukat,majd továbbálltak. Azonban gyakran előfordult az is,hogy egyszerűen elfelejtették hova is ásták valójában megszerzett zsákmányukat. Néha pedig a zsákmányt elásó kalóz vesztette életét a katonasággal vívott tengeri ütközetben,vagy vált minden előzmény nélkül baleset áldozatává. A föld mélyén biztonságban lévő kincsek és egyéb értékek könnyebb megtalálása érdekében egyes kalózok térképet is készítettek,a zsákmányhoz vezető utat vonalakkal jelölték,amelynek végén egy iksz állt ezzel utalva az értékek pontos hollétére. Rengetegszer volt rá példa,hogy egy szigeten több kalózbanda is járt,így több kincs is elásásra került. A kókuszdiókkal megrakott árnyas pálmafák tövében ideiglenesen meghúzódó kalózók próbáltak olyan helyet keresni,ahol könnyedén meg tudják jegyezni a különböző értékek pontos helyét. Az arany,ezüst pénzérmék,ékszerek és drágakövek rendkívül vonzották a kalózokat,akik aztán nem szívesen mondtak le nehezen megszerzett zsákmányukról. Kénytelenek voltak menekülni rabolt kincseikkel együtt,így nyújtottak menedéket a ma már legendás kisebb szigetek. A kalózok egy része azonban hullámsírba vitte tudását,így aztán csakhamar ádáz kincskeresési láz vette kezdetét. A Csendes óceánon található Kókusz-szigetek ékes példája volt mindezen eseményeknek,ahol is számtalan kincs került elrejtésre. A Csendes-óceánon,Costa Ricától mintegy 450 kilóméterre délnyugatra található a legendás Kókusz-sziget,amely évszázadokon át kalózok kedvenc pihenőhelye volt. A mendemondák szerint legalább négy elásott kincshalom található rajta. A futtában,gyors ásást követően néha ládában tárolva ,néha csak úgy beleszórva kerültek föld alá az értékes tárgyak,drágakövek. A sziget első önkényes gazdája az angol Edward Davis kapitány volt,aki az 1680-as években fedezte fel a területet. Ő állítólag akkor rejtette ide vagyonát ,amikor II. Jakab a kalózok ellen hozott rendelete miatt egy időre vissza kellett vonulnia Floridában. Ezután 1702-ben Davis rejtélyes körülmények közt eltűnt az óceánon anélkül,hogy egy árva kincses térképet hagyott volna hátra. Sokáig tartotta magát az a vélemény,hogy kiásta vagyonát,és valahol a Távol-Keleten élt tovább háborítatlan nyugalomban. Régi tengerésztársai viszont esküdöztek,hogy a zsákmányból ez esetben nekik is juttatott volna. Szerintük Davis elpusztult anélkül,hogy a kincset magához vette volna,így annak tehát a Kókusz –szigeten kell nyugodnia. Ez volt az egyik oka annak,hogy a későbbiekben számos más kalóz is itt ütötte fel tanyáját. Ráérő idejükben aztán megpróbálták felkutatni Davis kincsét,és ha már ez nem sikerült nekik saját vagyonukat itt rejthették el. Ezen kalózok egyike a portugál Benito Bonito volt ,aki 1819-ben Acapulco kirablása után a sziget Wafer nevű öblében rejtette el zsákmányát. Két évvel később ,India partjainál egy angol hadihajó elsüllyesztette Bonito fregattját a kalózzal együtt. Viszont hátrahagyott egy térképet a kincshez vezető útvonallal. A térkép évről évre vándorolt a kalózok utódai közt,míg 1880-ban egy Gissler nevű német tengerésznél kötött ki. Gissler megszállotja volt a kalózkincsek kutatásának és habozás nélkül a Kókusz-szigetre költözött. Húsz éven át kereste Bonito aranyát. Halon és vízen élt nap,mint nap. Az egész szigetet felforgatta,ott keresett ahol csak hozzáfért. Talált is néhány ládát fegyverekkel,ruhadarabokkal és néhány tucat spanyol dublonnal megrakva,az igazi kincset azonban nem lelte meg. 1901-ben Gissler New Yorkba költözött,ott is halt meg 1930-ban. Két évvel később 1932-ben az akkoriban feltalált fémdetektorok segítségével bukkantak rá a közel egymillió dollárt érő vagyonra a Kókusz-szigeten. A dolog érdekessége azonban az,hogy a jelek alapján ezt nem Davis vagy Bonito ásta el,hanem egy ismeretlen harmadik kalóz. Aki imádja az izgalmas kalandokat,van elegendő pénze és ideje,no meg szeretne néhány kinccsel megrakodva hazatérni,annak ajánlott a Kókusz-sziget. Ideális cél. Néhány kincsesláda még gazdára vár…