|
 A történelem mérnöki csodája: Stonehenge
Nagy-Britannia már évezredekkel ezelőtt sűrűn lakott terület volt, köszönhetően annak, hogy igen gazdag vadászterületnek számított, továbbá pásztorkodásra és bányászati célokra is kiválóan alkalmas volt - ami a kő- és a vaskor emberének maga volt az aranybánya. Ez utóbbiaknak köszönhető a Világörökség részeként számon tartott Stonehenge, amely a kutatók szerint az időszámításunk előtti harmadik évezredben keletkezhetett - hogy hogyan és miért, arra máig sem találtak egyértelmű magyarázatot.
A Stonehenge-ről az elsők között Huntingdoni Henrik tett említést a 12. század elején: ő már ekkor Nagy-Britannia egyik csodájának nevezte. Ásatásokat csak a 17. században végeztek a területen, a 18-19. században pedig több őskori lelőhelyet is feltártak itt, a terület igazán mégis csak a 19. század végén vált a tudományos kutatások tárgyává.
Ma már tudjuk, hogy a Stonehenge három fázisban épült. A földsáncon kívül az első korszakból származnak az úgynevezett Aubrey-gödrök, valamint a négy Állomáskő, amelyekből valószínűsíthető, hogy a hely rituális funkciót töltött be, vagy óriási naptárként használták.
A második korszakban - az időszámításunk előtti harmadik évezred végén - alakították ki a Sarokkőhöz vezető utat, állították fel a komplexum bejáratánál található több tonnás kőtömböket - amelyeket több száz kilométerről szállítottak ide, máig ismeretlen módon -, és hozták létre többek között a kör belsejében lévő két, egymással párhuzamos félkört. A komplexumot a harmadik korszakban, az időszámításunk előtti második évezredben alakították át teljesen, ekkor nyerte el végleges alakját.
A Stonehenge eredetét az évszázadok alatt a legkülönfélébb módokon magyarázták, abban azonban többnyire egyetértettek a kutatók, hogy nem egy elszigetelt építményről van szó, hanem egy gazdag, ősi kultúra alkotásáról. Egyesek szerint a Stonehenge ősi naptárként volt használatos, mások a napkultusz templomaként tartják számon. A legújabb kutatási eredmények viszont azt mutatják, hogy a Stonehenge-nek az emberek gyógyító erőt tulajdonítottak.
| |
