| 
A tyúkok kitüntetője: Abdülaziz török szultán
Az 1856-os krími háború után Abdülaziz szultán került az Oszmán Birodalom élére. 104 kilójával a világ legtermetesebb, ha nem is a leghatalmasabb uralkodójának számított: egy szeretetre méltó, békés és tohonya óriás, akinek kiadásai azonban meghaladták az oszmán állam lehetőségeit. Ötezer szolgát tartott arra, hogy esténként a 3-400 főnyi vendégseregnek felszolgálja a vacsorát. Versailles-ból tömör aranyból készült, rubintokkal és más drágakövekkel ékesített étkészletet rendelt, az angoloktól pedig mozdonyokat és páncélozott csatahajókat vásárolt annak ellenére, hogy az Oszmán Birodalomban akkor még nem voltak vasúti sínek.
Ahogy az őrület egyre jobban elhatalmasodott rajta, Abdülaziz különcségei egyre valószínűtlenebbekké váltak. Egy alkalommal kijelentette, hogy rajta kívül senki sem viselheti az Aziz nevet, majd azt vette a fejébe, hogy neki nem tetszenek a fekete tintával írt iratok: 500 év oszmán feljegyzéseit kellett lemásolni vörös tintával.
Szórakozásképpen esténként szívesen hajkurászott csirkéket. Fel-alá kergette őket a palota folyosóin, ha pedig elkapott egyet közülük, kitüntetésképpen a tyúk nyakába akasztotta az Oszmán Birodalom hősi érdemrendjének legmagasabb fokozatát. Abdülaziz hóbortjai elméjének súlyos zavaráról árulkodtak. Attól való félelmében, hogy megmérgezik, csak kemény tojást volt hajlandó enni, és azt is csak akkor, ha személyesen az anyja főzte meg. A kisfia szájíze szerint megfőzött tojásokat a szultán édesanyja darabonként miniatűr fekete szaténbatyuba csomagolta, és saját személyes pecsétjével pecsételte le.
| |
