|
I. György híresen ronda ágyasai: Elefánt és Babkaró úrhölgyek
Ami a nőket illeti, az 1717 és 1727 között uralkodó I. Györgynek volt a legpocsékabb ízlése az összes angol király közül. A hannoveri választófejedelemségből származó uralkodó két olyan különleges szeretővel felszerelkezve érkezett meg új királyságába, akikhez hasonlót még nem látott a szigetország. Nem elég, hogy csúnyák voltak, de még gőgösek és mohók is. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a csípős nyelvű londoniak elkereszteljék a két jövevényt: az alacsony, tömzsi Sophia von Kielmansegg bárónő az Elefánt, míg a magas, csontos Melusine von der Schulenburg kisasszony a Babkaró gúnynevet kapta. A király szeretői úgy tekintettek új otthonukra, mint meghódított területre, ahol gazdag zsákmány vár rájuk. Egy pillanat alatt elfelejtették Hannover spártai körülményeit, belevetették magukat a luxusba, és óriási mennyiségű bútorra, ezüstre, porcelánra, szőnyegre, exkluzív ételre és borra adtak megrendelést.
Kielmanseggnek például gyengéje lett a jófajta brit sör - melyből évi 16 hordót fogyasztott -, a bor és a sherry, melyet a jó lady kizárólag teste és lelke harmóniájának megőrzése miatt fogyasztott. A kincstár emellett még mindkettőjüknek évi 3000 font konyhajáradékot utalt ki különleges csemegékre és konyhai felszerelésekre. A bőség mellé Györgytől megkapták az angol honpolgárságot és a nemesi címeket is: Elefánt Darlington grófnéja lett, Babkaró pedig Dundalk bárónője, Dungannon grófnője és Munster hercegnője egy személyben. A címekhez ékszer is dukált: a két szerető csakhamar az elhunyt Anna királynő lakosztályait is kifosztotta.
A szeretők közül csak Babkaró élte túl az 1727-ben elhunyt királyt, a trónörökös, II. György pedig még kegyes is volt vele: megengedte, hogy visszavonuljon angliai birtokaira, és csendben eltűnjön a színről.
| |
