A tűzvész kioltása után Nero azonnal hozzálátott a város újjáépítéséhez. Tervszerűen irányított nagyszabású munka volt. A cél: hogy Róma végre elnyerhesse a világ fővárosához és a nérói korhoz méltó küllemét. Kijelölték a széles utcák és terek szabályos hálózatát. Meghatározták a házak maximális magasságát. Minden telek egy részét beépítetlenül kellett hagyni.
A császár saját költségére megtisztítatta az építkezési területeket és felállíttatta az utcai front felől az új rendelkezés értelmében minden házhoz kötelező oszlopcsarnokokat. Segély és külön díjazást juttatott azoknak aki az építkezést az új terveknek megfelelően adott határidőre befejezték. Kitűnő volt a munkaszervezés. Így például a romeltakarításhoz a Tiberisen Rómába érkező gabonaszállító hajókat. Téglatörmelékekkel megrakodva tértek vissza, lefelé a folyón, s rakományukat útközben a tengermelléki mocsarakba szórták.
A császár főépítészének az egyik legfőbb gondja az volt, hogy a jövőben elejét lehessen venni hasonló katasztrófáknak. Már maga az utcák szélessége és a házak elé állított oszlopcsarnokok is arra voltak hivatva, hogy megakadályozzák a lángok gyors terjedését. De más módokat is kieszeltek. Meghatározott magasságtól felfelé a házak gerendák nélkül, a tűzben meg nem repedő kövekből kellett építeni. Tilos volt közös fallal összeépíteni a házakat.
Minden épületet jól látható és könnyen hozzáférhető helyen kellett tartani a tűzvédelmi felszereléseket. Korlátozták a vízvezetékekből a magánházakba juttatott víz mennyiségét. Ezzel azt akarták elérni, hogy a városszerte mindenütt felállított vízvezetékek torkolatának nagy gyűjtőtartályaiban mindig bőségesen legyen víz.
Forrás: Aleksander Krawczuk: NÉRÓ Fordította: Sebők Éva Európa Könyvkiadó Budapest 1981 Századok – Emberek
