Luther- tölgy, Luther- hárs, Luther- bükk és egy almafácska

Hasonlóképpen sok "fa- legenda" szól Lutherről, aki szabadidejében szívesen tartózkodott kertjében, fák és virágok között.

Sokhelyütt mutattak és mindmáig mutatnak Luther- tölgyet, Luther- hárst vagy Luther- bükkfát, melyeknek több- kevesebb kapcsolata van legendákkal.

Az egyik leismertebb ezek közül a Luther- tölgyfa Wittenbergben , amelyről szintén sok legenda keletkezett.

Azon a helyen, ahol most Wittenbergben a Luther- tölgy áll, korábban egy tér volt, ahol 1520. december 10-én Luther nyilvánosan elégette az egyházi törvénykönyvet, a pápai kiátkozóbullát és ellenfelei könyveit.

A legendák következőről számolnak be: egy wittenbergi egyetemista -bugzó Luther követő - szerelmes volt egy lányba, kinek nagymamája a "régi" vallás követői közé tartozott. Az égetés napján az asszony és unokája kíváncsiságból az említett helyre ment. Ott találkoztak az ifjú egyetemistával, aki Luther tetteit nagy lelkesedéssel mesélte. A nagymama erre megharagudott, és a sétapálcáját a földbe szúrta. Megfogadta az egyetemistának, hogy addig nem veheti el feleségül az unokáját, míg a sétapálca ki nem zöldell. Másnap pontosan arra a helyre egy fiatal tölgyfácskát ültetett a diák. A következő tavasszal elmesélte a nagymamának ezt a "csodát".

Az eredeti wittenbergi Luther- tölgyfát a napóleoni háborúk alatt tüzelőanyag hiányában kivágták. A mai Luther- tölgyet 1830-ban ültették, 1904-ben egy ismeretlen belefűrészelt. A fa ma a szennyezett levegőtől és a befűrészelés miatt szenved.

Luther és az Almafácska