Luther könyveit az asztalra rakták. Ezután megkérdezték, hogy az õ könyvei-e ezek és hogy vissza szeretne-e valamit vonni belõlük? Erre Luther egy kis gondolkodási idõt kért, mely után híressé vált beszédében utasított el a vádakat és a visszavonást. "Amennyiben engem az Írás tanúságával vagy észérvekkel meg nem győznek, mert én a Pápának és a zsinatoknak nem hiszek, mivel bizonyos, hogy gyakran tévedtek és sajátmagukkal is ellentmondásba keveredtek, így én az általam idézett szentírási helyek alapján meg vagyok győzve lelkiismeretemben és Isten szavainak fogságában. Ezért nem akarok semmit sem visszavonni, mert a lelkiismeret ellen tenni nem lehet biztos és gyógyító sem. Isten segítsen meg engem! Ámen."

Hasonlóképpen sok "fa- legenda" szól Lutherről, aki szabadidejében szívesen tartózkodott kertjében, fák és virágok között.

Sokhelyütt mutattak és mindmáig mutatnak Luther- tölgyet, Luther- hárst vagy Luther- bükkfát, melyeknek több- kevesebb kapcsolata van legendákkal.

A Mühlbergi csata után nyilvánvalóvá vált a protestánsok veresége a Schmalkaldeni háborúban (1546-47). A császári hadsereg a csata után Wittenberg ellen vonult. A választófejedelem kénytelen volt engedni a nyomásnak és aláírta a kapitulációt. A várost átadta a császárnak és lemondott választófejedelmi rangjáról.

1517. október 31.: Luther hangos kalapácsütésekkel- melyeket egész Európában hallani lehetett- kiszegezte a 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. Ezt a pillanatot sok művész megörökítette. A kiszegezést és ennek ábrázolásait a XX. századig tényként kezelték.

Néhány órai járásra volt csak Erfurttól, mikor közvetlen közelében földbe csapot egy villám. A légnyomástól földhöz vágódott és halálfélelmében szent Annához kiáltott: "szerzetes akarok lenni!" Érdekesség, hogy ezen a napon Mária ünnepe volt, de a felajánlást mégis szent Annának, a bányászok védőszentjének tette.