Egy híres ember halála, illetve a felderítetlen bűnesetek mögött
hajlamosak vagyunk rejtélyes összeesküvőket gyanítani. A titkok pedig
még évszázadok múltán is piszkálják a fantáziát, így újabb és újabb
elméletek, néha pedig szenzációs megoldások születnek a gyilkosságokkal
kapcsolatban.
Wolfgang Amadeus Mozart is gyilkosság áldozata lehetett
Gyilkosságok sebészi pontossággal
A titokzatos és máig megoldatlan bűnügyek sorában előkelő helyen szerepelnek Hasfelmetsző Jack esetei, aki 1888-ban tartotta rettegésben London lakóit.
Néhány hónap leforgása alatt - bizonyítottan - legalább öt nőt ölt meg,
de akár több mint egy tucatra is tehető a lelkén száradó gyilkosságok
száma. Mivel többnyire prostituáltak voltak az áldozatai, a rendőrség
eleinte nem helyezett túl nagy hangsúlyt a nyomozásra, igaz, nem is
maradt túl sok árulkodó jel, amin elindulhattak volna. Hamarosan azonban
kénytelenek voltak nagyobb fordulatszámra kapcsolni, mert Hasfelmetsző Jack egyre szemtelenebbé vált: leveleket, csomagokat küldözgetett számukra, néha a meggyilkolt nők testrészeit rejtve beléjük.
A tettes - aki az első levelét maga írta alá Hasfelmetsző Jack néven - sebészi pontossággal hasította fel az áldozatok hasát, majd szakértő módjára távolította el a belső szerveket.
Hosszas kutatás után a bűnüldözőknek mindössze annyit sikerült megtudniuk, hogy Jack
balkezes, és valószínűleg jártas az anatómiában. Valódi kilétére
sohasem derült fény, hentes és sebész éppúgy volt a gyanúsítottak
között, mint ügyvéd, csizmadia, tengerész és festő.
De felmerült Viktória királynő egyik zavart elmeállapotú rokonának is a neve, sokak szerint éppen ezért lett örökre megoldatlan ez a különös rejtély.
Féltékeny férj vagy vetélytárs?
A 18. század talán legkiválóbb zeneszerzője, az őstehetségnek számító Wolfgang Amadeus Mozart
még nem töltötte be a 36. életévét, amikor 1791-ben váratlanul elhunyt.
Halálának oka a halotti anyakönyv szerint heveny forróláz volt, mert a
művész valóban ilyen tünetekkel esett ágynak. Rossz közérzet, duzzanatok
és kiütések kínozták, ezért a szakértők utólag inkább a ma is nehezen
gyógyítható streptococcus-fertőzésre gyanakodnak, ami Mozartnál
vesegyulladást, végül pedig halált okozott. Feltételezések szerint
azonban a váratlan tragédia egy nem kellően átsütött, ezáltal
fonalféreggel fertőzött kolbász, pontosabban az általa terjesztett
trichinosis nevű betegség következménye volt - ám erre sincs sok
bizonyíték.
Annál több viszont a furcsa körülmény - ezek közé tartoznak az utolsó remekmű, a Requiem körüli megmagyarázhatatlan dolgok is. A művet egy ismeretlen férfi rendelte meg a szerzőtől, de csupán levélben, és arra kérte Mozartot, ne is kutakodjon soha utána.
A darab írása alatt a művész aztán egyre rosszabb állapotba került, és a
végén ráébredt, hogy tulajdonképpen a saját halotti miséjét írja. Maga Mozart egyébként arra gyanakodott, hogy valaki megmérgezte, ha pedig így történt, akkor nagy vetélytársára, Antonio Salieri itáliai zeneszerzőre gyanakodhatunk vagy Franz Hofdemelre, egy féltékeny férjre, akinek a felesége zongoraórákat vett Mozarttól.
A császár ellenségei
Egy zeneszerzőnek is számtalan rosszakarója lehet, egy császárnak pedig még annál is több. Bonaparte Napóleon is jó néhánnyal számolhatott, bár az rejtély, hogy utóbbiaknak közük volt-e a császár halálához. Mint ismeretes, Napóleon bukása után még egyszer visszatért Franciaország trónjára, majd Szent Ilona
szigetére száműzték, ahol gyanús körülmények között hunyt el. Ekkor már
évek óta fejfájások, lázrohamok és májbántalmak gyötörték, sokan ezért
azt gyanítják, hogy az uralkodót fokozatosan, apró adagokkal
megmérgezték.
Elkövető pedig akadhatott bőven, hiszen senki sem szerette volna, hogy a császár ismét felbukkanjon Európában. A gyilkos fegyver az arzén lehetett, a boncolási jegyzőkönyv szerint ugyanis Napóleon mája duzzadt volt, a gyomra pedig elüszkösödött.
Néhányan felvetették a gyomorrák lehetőségét is, mert az uralkodó apja és egyik nővére halálát szintén rák okozta, de Napóleon a halálakor inkább túlsúlyos volt, ami megint csak az arzénmérgezés egyik tünete.
A fogság alatt Bonaparte kilencven kilósra hízott, amit az
utolsó éveiben viselt nadrágjai is bizonyítanak, és csak az utolsó
hónapokban kezdett el rohamosan fogyni a kényszerdiéta miatt.
Szerző:
Zima Szabolcs