A középkor a szerelmi tematika szempontjából meglehetősen sokszínű, ami egyrészt a korszak hosszúságának, másrészt pedig kettősségének - a világi és egyházi kultúra párhuzamos jelenlétének - köszönhető.

A menyegzők az ókorban és a középkorban egyaránt különleges ünnepnek számítottak. Ügyelni kellett a szokásokra, a szertartás hagyományaira, nehogy a fiatal pár balsorsot zúdítson a nyakába, s elveszítse az isten(ek) kegyét. Ez sokszor komoly áldozatokat követelt a halandóktól.

Már 126 éve nem tudni, hogy valójában mi is történt azon a fagyos januári hajnalon a Bécsi-erdő ölén megbúvó vadászkastélyban.

Az emberiség történetét egész végig borzalmas kínzások és kivégzési eljárások tarkították. Most ezekből szeretnénk bemutatni tíz típust.

10. A pimasz bika
 

A köztudatban és a történetírásban egyaránt elfogadott az a nézet, mely szerint az alsó társadalmi rétegek a középkorban teljes tudatlanságban, elnyomásban, rettegésben és kiszolgáltatottságban éltek. Az erőszakos cselekedetek sokaságát hagyományosan a késő középkori ember kegyetlenségével szokás magyarázni. A „barbár középkorral” szemben állunk mi, modern emberek, akik érzelmeinket, haragunkat és örömünket egyaránt kordában tudjuk tartani.

Adriaen Brouwer: Verekedő parasztok, 17. század

Lucrezia Borgia valóban egy méregkeverő, fehérmájú ribanc volt? Valóban megölt számos embert, szexorgiákon vett részt, és vérfertőző kapcsolatot folytatott az apjával és a fivérével? Valóban kegyetlen, hataloméhes nő volt? A legújabb kutatások szerint a közvélemény erősen félreértette és félreértelmezte, mivel a korabeli híresztelésekre, rosszindulatú pletykákra, illetve a regényírók képzelete szülte történetekre alapozta gonosztetteit. A valóságban Lucrezia Borgia, ferrarai hercegnő (1480- 1519) gyönyörű, értelmes nő volt.